Gubicskó Ágnes
gubicsko@gmail.com
gagnes.org

Verónica Munín-Glück, argentin-német festő - Interjú

Verónica Munín-Glück (Buenos Aires –) argentin-német építész, festő, jelenleg főként Németországban, Sulz városában él, kozmopolita.
Gubicskó Ágnes interjúja

2012-ben hoztad nyilvánosságra a képeidet, 2013 januárjában rögtön el is nyerted a 12. Nemzetközi SYRLIN díjat Stuttgartban. Miért most léptél a közönség elé? Hiszen előtte sokáig nem.

A művészet lehetőséget ad nekem az önkifejezésre. Folyamatként, mozgásként érzékelem, folyamatosan változik, és így körülötte is minden. Egy bizonyos ponton fontossá vált számomra, hogy interakcióba lépjek a nézővel.
Vagy tele volt már a műterem, és ki kellett pakolni…

pandora /Verónica Munín-Glück/
pandora

Akkor számodra a festés inkább terápia vagy relaxáció, s kevésbé van olyan funkciója, hogy például elgondolkoztass más embereket?

A festés nem kikapcsolódás számomra, hanem egy szükséglet. Ilyenkor olyan témákat ragadok meg, amik megérintenek: ez lehet egy futó érintkezés egy vonatban vagy egy ismert esemény, vagy egy álom is. Ezek azok a témák, amik engem foglalkoztatnak. Emellett már próbálom a szemlélőt is bevonni, arra ösztönözni, hogy tevékenyen részt vegyen a kép alkotásában, interakcióba lépjen azzal, velem.


1990 után átköltöztél Argentínából Németországba az építészeti munkád miatt, hogy érzed, ez hatással volt a képeidre?

Hogy abban az országban élek, ahol nem születtem, és hogy nem élek abban az országban, ahol születtem, ez mélyen belevésődik a munkáimba. A szociális, politikai, kulturális struktúrákat egy bizonyos kritikai távolságból figyelem, olyan dolgok tűnnek fel mindkét országban, amelyeket az ember idegenként ismer fel, az ember így rákérdez a saját országának az adottságaira, amiket egyébként csupán elfogad.


Jellemzőnek találom a képeidben a „lebegés” és a „megkapaszkodás” tematikát, ezért leginkább lételméletinek (egzisztenciál-filozófiainak?) nevezném őket. Valamint „utazó feleségnek” is nevezhetnélek. Mit gondolsz, jól látom, hogy valahol a levitáció és a kötődés között keresed a helyed?

Több téma van, ami központi szerepet játszik a művészetemben: a szabadság és a kötődés közötti egyensúly, a szabadság keresése, főként valami olyannak a keresése, ami a képeken nem látható, ami elkerüli a néző figyelmét. Az utazás számomra ezzel a kereséssel függ össze.

levedad lumínica/ lichtleichtigkeit /könnyű fény/, (Verónica Munín-Glück)
levedad lumínica/ lichtleichtigkeit (könnyű fény)

Néhány képed képregény-szerű, keretekkel, néha szövegeket rajzolsz a vászonra. Lehet, hogy más művészeti ágakban is megmutatod magad majd később?


Lehetséges (mosolyog)

meeting point (találkozóhely), /Verónica Munín-Glück/
meeting point (találkozóhely)

Több képeden nincs az alakoknak arca, vagy neme sem. Érthetem ezt úgy, hogy nem tartod fontosnak a nő/férfi kategóriákat?

Lányok és fiúk már gyerekkoromban is egyaránt a legjobb barátaim közé tartoztak, a nem nem játszott szerepet. Most sem fontosak számomra  az ilyen kategóriák mint nő/férfi, fiatal/idős, fekete/fehér, homo/hetero, akkor sem, ha ezek mindnyájunkra nagy befolyást gyakorolnak, és a létünk egy részét meghatározzák.

esperando a godot (godot-ra várva), /Verónica Munín-Glück/
esperando a godot (godot-ra várva)


Van olyan képed, ami számodra valamiért a legkedvesebb?


Általában azok a képek, amelyek a szülőhelyemmel, Buenos Aires-szel, vannak kapcsolatban, mint például az “im Zug” (“a vonatban”), a “BA 2” vagy a “vidas”.

im Zug (a vonatban), /Verónica Munín-Glück/
im Zug (a vonatban)



Verónica Munín-Glück
Verónica Munín-Glück
www.munin-glueck.de
In: 168ÓRA online/ Ger-mania