Gubicskó Ágnes
gubicsko@gmail.com
gagnes.org




Tormay Cécile a Centrifugában


2009. november 19-én este Tormay Cécile került az Irodalmi Centrifuga dobjába. Gordon Agáta Bánki Évával beszélgetett az antiszemita, leszbikus írónő műveiről, életéről, haláláról és terjedéséről. Amint a beszélgetés során kiderült, a közönség egyik oldalán nevesebb feministák egy csoportja foglalt helyet, a másik oldal hancúros csoportjában pedig Bánki Éva tanítványai.


Az est felütése (Miért beszélünk Tormayról?)

Agáta azzal az idézettel nyitotta az estet, hogy „amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”. „Könnyű is lenne” – fűzi hozzá. Ezzel feltehetően azoknak próbált válaszolni, akik felhívták a figyelmét, hogy Tormay antiszemita volt, s aggállyal fogadták a műsorra tűzését.

Agáta elmondja az est fő apropóját, hogy jelenleg talán két kiadó is megjelenteti Tormay könyveit, s az interneten is megfigyelhető, ahogy kultusza kezd kialakulni jobboldali, konzervatív körökben. Miközben Tormay személye és szövegei talán nem ennyire egyértelműen besorolhatók.

Röviden bemutatja Tormay Cécile-t (1875–1937), én most itt olyan jellemzőit sorolom fel, amelyeket néhány szövegében vagy Kádár Judit elemzésében olvastam, s amelyek alapján próbáltam összerakni Tormay ideológiai elképzeléseit:

-          elszegényedett nemesnő

-          zsidógyűlölő (azok világuralomra törése miatt)

-          férfigyűlölő

-          feminizmus-ellenes (a parasztasszonyok szüljék a fajmagyart)

-          a középosztálybeli nők járhassanak egyetemre

-          nőmozgalmár (a nők szavazatait akarja megszerezni a jobboldal részére)

-          leszbikus (olasz nők)

-          keresztény

-          a kommunizmus megálmodóit elismeri

-          a kommunizmus megvalósulását elítéli (a kommunistákat összeköti a zsidókkal)

-          a parasztokat magasztalja

-          a művészet arisztokrata


Agáta Wittgenstein idézetét – „amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” – annak általános értelmezésében használja, azonban létezik olyan olvasat is, amely szerint W. idézete az eredeti szövegkörnyezete alapján mást jelent. Ez a másik jelentés pedig éppen illik az est beszélgetésére (diszkurzusára): az est számtalan függőben maradt kérdést hagyott, a kérdések után gyakran szünetek, hallgatások álltak be.

Az est dinamikája (Ideológiák között)

Úgy tűnt számomra, hogy az est a kezdeti óvatos megfogalmazások után egyre nyíltabb véleménynyilvánításokat engedett meg. Bánki Éva eleinte inkább kérdéseket vetett fel: „Állíthatjuk-e Tormay szövegeiről, hogy nincs esztétikai értékük? Kiváló szókapcsolatai vannak.” Szerinte általában a magyar ember a „bal-jobb” dichotómiában látja a világot, a két oldal között nincs átjárás. Hogyan reagál az elkötelezett (magyar) baloldali az antiszemita Tormay-témára? Hogyan reagál az elkötelezett (magyar) jobboldali, ha azt mondja, Tormay baloldali eszméket is valott? Bánki ezt körülbelül az est felénél fogalmazza meg: „Tormay radikális, nem konzervatív. Tormay baloldali eszméket is vallott. Tormay egyre inkább a bomlás jeleit mutatta.” Ezt Agáta továbbfűzi egy gondolattal, mire Bánki közbeszól: „Nem, te leegyszerűsíted, amit mondok. A bomlást nem úgy értettem, mint amikor valaki azt hiszi, hogy… öt lába van, hanem hogy Tormay érzékelni kezdte a bomlásokat, a társadalmi bomlást például.”

Itt megjegyzem, hogy számomra különös felfedezés volt, hogy az olasz kommunistákkal kapcsolatot ápoló osztrák írónő, Ingeborg Bachmann „Árkádiában éltem én is…” c. szövege (1952) milyen hasonlóságokat mutat az olasz fasizmushoz vonzódó Tormay „Boldogasszony Árkádiában” c. novellájával (1918). Bachmann egy emberről ír, aki vágyódik a tengerhez, Tormaynál pedig a görög földön feléledt Szűz Mária megpillantja a folyó víztükrében Aphroditét, és hirtelen megjelenik mellettük a gyermek Eros. Az ugyanebben a kötetben szereplő, szintén filozófiai-pszichológiai alapozású, címadó „Viaszfigurák” c. írás pedig talán Tormay ars poeticája lenne: „És ez a Láthatatlan, ez volt a művészet halhatatlan része: az örök elérhetetlen vágya, a szenvedés megvallása, maga az élet, a szerelem, a szépség”.

Ki miért olvas Tormayt?

Bánki és Gordon érdeklődése olyan szerencsésen párosult, hogy kedvezően tudták felosztani maguk közöt a Tormay-témát. Gordon TC korai írásaira volt kíváncsi, hátha azokban talál pártpolitika-mentesebb részeket, esetleg női szálakat. Elmeséli, hogy milyen meglepetés volt számára a TC első regényével („Emberek a kövek között”) találkozás, amely egy kecskepásztor lányról szól, és kísértetiesen hasonlít az ő „Kecskerúzs”-ára. Bár leszbikusok nincsenek benne, de az anya-lánya kapcsolat leírása itt is sejtet valamit. Ahogy az „Apródszerelem” c. novellájában a lányos apród  képzete is.

Bánki Éva TC híresebb írásaiban, mint a „Bujdosó könyv”, járatos, s őrá az gyakorolt nagy hatást, amikor egy unalmas gender konferencián Kádár Judit nagyszerű előadását hallotta TC-ről. Sok minden elhangzott a „Bujdosó” kapcsán is, részletek felolvasása, TC hogyan mossa össze Károlyit Kun Bélával, hogyan pletykál, Agáta azt mondja, hogyha Cécile ma élne, valószínűleg nagy jobboldali bloggerként működne.

Hozzászólások

A beszélgetést még két izgalmas hangvételű hozzászólás követte. Lángh Júlia jelentkezett, s így kezdte: „Na figyeljetek”. Majd felolvasott Tormaytól idegengyűlölő részleteket, s felhívta a figyelmet, hogy ezekre nincs mentség. A felszólalása szinte szónoki, a bal kezét, mutatóujját felemeli, felfűtött, de finom a hangja. Ezzel élesebbé tette a Tormay-képet, bár Bánki és Gordon végig hangsúlyozták Tormay ellentmondásosnak tűnő figuráját, ami egyébként megtörni látszik a mesék Jók és Gonoszok világát.

Bozzi Vera, a másik hozzászóló, csak megjegyzi, hogy TC büszke volt arra, hogy előbb volt fasiszta, mint Mussolini. Itt az jutott eszembe, hogy a „fasizmus” szó elhangzásánál valaki általában meg szokta jegyezni, hogy az olasz fasizmus nem egyenlő a nácizmussal.

A beszélgetést halvány taps kísérte, mintha a közönség elbizonytalanodott volna, hogy most kinek is tapsol, ha tapsol. Felkészült előadókat hallhattunk, az est nyitott maradt.

Gubicskó Ágnes