Ingeborg Bachmann
Ingeborg Bachmann





Gubicskó Ágnes
gubicsko@gmail.com
gagnes.org
 

Ingeborg Bachmann
 
Elidegenedés
 
A fákban nem tudok fákat látni már.
Ágakon nincs az a levél, melyet tartanak a szélben.
A gyümölcsök édesek, de szerelem nélkül.
Még csak el sem töltenek.
Mi legyen hát?
Szemeim elől menekül az erdő,
füleim előtt a madarak bezárják szájukat,
mezők ágyammá nem lesznek.
Torkig vagyok az idővel
és kívánom őt.
Mi legyen hát?
 
A hegyeken majdan tüzek égnek éjjel.
Nyissam föl magam, közeledjek mindenhez újra?
 
Egy útban sem tudok egy utat látni már.
 
 
Fordította Gubicskó Ágnes
 
 
 
Entfremdung

In den Bäumen kann ich keine Bäume mehr sehen.
Die Äste haben nicht die Blätter, die sie in den Wind halten.
Die Früchte sind süß, aber ohne Liebe.
Sie sättigen nicht einmal.
Was soll nur werden?
Vor meinen Augen flieht der Wald,
vor meinem Ohr schließen die Vögel den Mund,
für mich wird keine Wiese zum Bett.
Ich bin satt vor der Zeit
und hungre nach ihr.
Was soll nur werden?

 
Auf den Bergen werden nachts die Feuer brennen.
Soll ich mich aufmachen, mich allem wieder nähern?

 
Ich kann in keinem Weg mehr einen Weg sehen.