Carolin Emcke
Carolin Emcke
http://www.carolin-emcke.de





 



Gubicskó Ágnes

gubicsko@gmail.com
gagnes.org














Carolin Emcke: Wie wir begehren
A VÁLTOZÓ VÁGYRÓL
Carolin Emcke esszéje
a Wie wir begehren /Ahogyan vágyakozunk/ c. könyvéhez

Fordította Gubicskó Ágnes
Lektorálta Barát Erzsébet

Megjelent a TNTeF c. folyóiratban: LETÖLTÉS


CAROLIN EMCKE (1967)

Londonban, Frankfurtban és a Harvardon hallgatott filozófiát. Doktori értekezését a „kollektív identitások” fogalmából írta. 1998 óta a világ különböző válságövezeteibe utazik, többek között járt Koszovóban, Afganisztánban, Pakisztánban, Irakban, a Gázai övezetben, Haitin. 2007 óta szabadúszó publicistaként dolgozik, elsősorban a „Zeit” c. lapnak. Korábbi munkáinak elismeréseként megkapta többek között „A politikai könyv” c. díjat, 2010-ben a kritikai újságírás előmozdításáért odaítélhető Otto Brenner díjat, a Német Riporterdíjat, és „Az év újságírónője” címet.



Carolin Emcke
Carolin Emcke (Fotó: Andreas Labes, http://www.andreas-labes.de/)


CAROLIN EMCKE: WIE WIR BEGEHREN (AHOGYAN VÁGYAKOZUNK) c. KÖNYVÉNEK FÜLSZÖVEGE

Carolin Emcke egy ifjúkor történetét meséli el a hetvenes és nyolcvanas évekből. A szexualitásról nem beszéltek, nem volt tér az olyan fogalmak számára, mint „gyönyör” vagy „vágyakozás”, a gyönyör normától különböző fajtáiról mélyen hallgattak.

Carolin Emcke azokat a játékokat és rituálékat, a kirekesztés és berekesztés azon mechanizmusait, a hazugságok és vágyak azon rendszerét írja le, amiből ez az ifjúkor formálódott. Egy alaptalanul kitaszított és végül megtört iskolatárs nehézségeit és kétségbeesését beszéli el. Mesél arról, hogy hogyan keresi azt a formát, amely képes a másként létezés kifejezésére, meg arról az egzisztenciális boldogságról, hogy a vágyódásnak ezt a nyelvét megtalálta.

Azt kutatja, hogy a nyolcvanas évek NSZK-jában hogyan gondolkodtak, írtak, ítélkeztek a fiatalok homoszexualitásáról, a „Bravo” újságban vagy a Honvédelmi Minisztériumban, és leírja, hogy miként tartják fenn ma is hatalmukat a tabuk és az irigy ellenszenv.

Carolin Emckének sikerül az elmesélt történetekből a vágy teljes elméletét megfogalmaznia, anélkül, hogy a szöveg elveszítené az elbeszélés varázsát, gyengédségét, vagy sajátos radikalitását. Emellett könyve nagy politikai erővel bíró szöveg, mely a kirekesztésről és az erőszakról, az individualitásért vívott küzdelemről szól a kollektivizmus korában.

Forrás: Carolin Emcke: Wie wir begehren, S. Fischer Verlag, 2012