„Nyomj entert törölni a rendszert……… *szocializmust újraindítani”
 
„Nyomj entert törölni a rendszert……… *szocializmust újraindítani”

 

 


----------

Gubicskó Ágnes
gubicsko@gmail.com
gagnes.org

---------

 

 

„Fekete Blokk Testvériség. Az üzenet világos. Autonóm Nacionalisták”
„Fekete Blokk Testvériség. Az üzenet világos. Autonóm Nacionalisták”
 

 

 

„Szabad Palesztina”
„Szabad Palesztina”

 

 

 

 

Gender főáram. Harcot hirdetni!
Gender főáram. Harcot hirdetni!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„a természetvédelem a haza védelme!”
„a természetvédelem a haza védelme!”

 

 

 

A „baloldali” és a „jobboldali” akciócsoportok logói
A „baloldali” és a „jobboldali” akciócsoportok logói

"Autonóm nacionalisták"
Németországban
 
 
Fekete ruha, hiphop és háborúellenesség – utcai harcokkal. Megjelenésükben és akcióikkal az autonóm baloldaliak, antifasiszták „fekete blokk”-ját másolják, miközben nyíltan a neonáci ideológiát vallják, a német népet idealizálva. Álca és propaganda? Megújulás? Mit hirdetnek az autonóm nacionalisták (AN)?

Először 2008-ban Hamburgban, a május elsejei felvonuláson jelent meg egyértelműen a szélsőjobb újabb formája. A rendőröket meglepte, hogy a jobboldal agresszíven lépett fel.
A militarista szélsőbaloldali antifasiszta csoportok korábban is próbálták megzavarni a szélsőjobb felvonulásokat, és ez alkalommal is megrongálták a neonácik buszait, autókat gyújtogattak, köveket dobáltak a biztonsági őrökre.
Ezúttal azonban – a rendőrség nyilatkozata szerint – kereken 100 autonóm nacionalista már a felvonulás elején rendőröket, újságírókat, antifasiszta tüntetőket támadott meg, s ez szította az összetűzést. Ilyen erőszakos rendbontás ez évig nem történt a munka ünnepén neonáci részről, a rendre utasító vezényszavakat eddig betartották a demonstrációk alatt.
Hogy melyik oldalról ki mit követett el, nem sikerült teljesen felderíteni.

A „fekete blokk” taktika

Az autonóm nacionalisták a baloldali „fekete blokk” ruhájába bújnak, s levetik a neonácik egyértelműen felismerhető egyenruháját. Fekete ruhájukhoz (legelterjedtebb a „Thor Steiner” márka) fekete napszemüveget vesznek fel, fejükre baseball sapkát és kapucnit húznak, ezekre kitűzőket helyeznek.
Akár helyes, szórakozni vágyó fiataloknak is tűnhetek. Transzparenseik többsége első látásra megtévesztő lehet, mintha demokratikus értékeket hirdetnének. Közelebbről és végigolvasva a feliratokat azonban kirekesztő ideológiát mutatnak, utcai harcokat szítanak, megtámadják a rendőrséget és a politikai ellenzéket.
Egy ex AN-es, kilépve a dortmundi szervezetből, elmondta a sajtónak, hogy az AN külső szemmel transzparensei tartalmában és alacsony létszámában különbözik a baloldali „fekete blokktól”, ő azonban belülről azt is látta, hogy a látszólagos laza szervezeti felépítés mögött világos hierarchia áll, és hogy mindez többek között a rendőrség megtévesztésére, az esetleges büntetőjogi eljárás vagy a szervezkedési tilalom elkerülésére szolgál.
Kilépők mesélik, hogy felszabadulást jelentett számukra a nyitás, hogy ehettek ők is török kebabot, öltözhettek, ahogy akartak, hallgathattak olyan zenét, amit csak akartak, megjelenhettek saját hiphop és rap zenekaraik, dizájnos weboldalaik is. A háttérben fenntartott erős irányítás miatt azonban kiléptek. Ezzel együtt az AN száma felmérések szerint nő, igaz, pár százas, pár ezres adatokról van szó.

A palesztin kendő – etnopluralizmus, szimbólumlopás, querfront?

Nyakukon a palesztin kendő sem könnyen beazonosítható. Az arab világban először vidéken hordták, míg Jeruzsálem muftija, Mohammed Amin el-Husseini, 1936-ban kötelező viseletté tette Palesztinában, a zsidók kiüldözésének a szimbólumaként, valamint a nyugati és modern világ elutasításának jelképeként. Az arab kendő politikailag azóta az erőszakos, gyilkolást sem kizáró antiszemitizmust jelenti. Ezzel együtt a nők, a homoszexuálisok, az iszlámot ellenzők elnyomását is. Hitler még ebben az évben üdvözölte a muftit, hogy népe szabadságharcot vív a zsidókkal szemben, és anyagi támogatást nyújtott az arab vezetőnek.

1968-ban egyetemisták kezdtek „pali-kendőt” hordani, a vietnámi, majd a palesztin szabadságharccal való szolidaritásuk kifejezéseként. Később a punkok és a baloldali autonómok a mindenféle represszió ellen, a nem beilleszkedő életmód jelképeként viselték, az amerikaellenességgel együtt. A „szabadság” fogalma náluk azonban az egyes személyt is figyelembe vette, így ellentétben állt a palesztin szabadságharc eszméivel, ahol elnyomást gyakoroltak a másképp gondolkodókkal szemben is – a kendő tehát egy más jelentésmezőbe mozdult. Ma a baloldalon már diszkussziók folynak erről az együttrezgő emberellenességről, és el is utasítják. Ezzel együtt a „szimbólumlopás” láthatóan nem szélsőjobboldali sajátosság.

A palesztin törekvés – egy területileg kötött, homogén nép berendezése, ami mindenféle individualizmust elutasít – egyezik a neonácik elképzelésével, és illeszkedik az „etnopluralizmus” koncepciójába, a rasszizmusnak ebbe a látszólag modern verziójába, amely szerint minden népnek boldognak kell lennie, amíg senki nem akar sajátjából egy másik országba menni.
Mindenekelőtt azonban az antiszemitizmus, a zsidóellenesség az, amit a neonácik a pali-kendővel jelezni akarnak.

Neonáci részről néha egy úgynevezett „Querfront” gondolata is felmerül, ami azt jelenti, hogy együttműködnének a szélsőbaloldallal, azokon a frontokon, ahol hasonló ideológiát látnak, így pl. az amerikaellenesség, többnyire azonban nem azért, mert egyet is értenének velük, hiszen a mozgatórugóik többnyire mások. 

Autonómia és antiglobalizáció – háború nélkül?

Az „autonóm” jelző vonatkozhat az egyes autonóm nácik önállóságára, ha a külső megjelenésüket és a lazább csoportszerveződéseiket vesszük. A kilépő AN-es férfi állítása szerint is azonban a csoport alsóbb szintjein nincs helye az önálló véleménynyilvánításnak. A jelmondataik és érvelésük alapján az autonómiát a német népre, vagy az egyes népekre vonatkozóan kívánnák megvalósítani.

A neonacionalisták 2005 óta szervezik meg a „Nemzeti háborúellenes napot” szeptember elseje körül. (1957. szeptember 1-je óta tartják Németországban a „Háborúellenes napot” a II. világháború kitörésének kezdetére emlékeztetve.) Olyan jelmondatokkal vonulnak fel, mint: „Soha többé háborút!”, hozzáfűzve: „A győzelmünk után!”. Az AN háborúellenes demóján ez állt: „Német, ébredj – a háborút uszítók és a hatalommal visszaélők ellen”.

Az AN antiglobalizációt hirdet, ami nagyon hasonlónak tűnik a baloldaliak globalizáció-kritikájához, de nem egyenlő azzal – mondja Christoph Butterwegge, aki politikatudományt tanít a kölni egyetemen. A baloldali LINKE például nem önmagában a globalizációt ellenzi, hanem a neoliberális oldalról jövő, aszociális globalizációt, ami nyerteseket és veszteseket termel. A szélsőjobboldaliak viszont alapvetően a határmegnyitás utasítják el, s ezzel együtt pl. a kultúrák közötti párbeszédet.

„A természetvédelem a haza védelme!”

A nacionálszocialisták már 1933-ban törvénybe iktatták a „Birodalmi állatvédelmi törvény”-t Németországban, majd egy természetvédelemről szóló törvényt is. Bűnténynek számított ezután a libatömés és az érzéstelenítés nélküli sakterolás is. (A sakterolás az étkezésre kerülő állat levágása izraelita rítus szerint, miután az élő állatot, érzéstelenítés nélkül kivéreztették.) Érzéstelenítés vagy szükségállapot esetén nem járt a pénz- vagy börtönbüntetés. Betiltották a viviszekciót (élveboncolás, kísérleti célból állatokon) is. Ellentmondás, hogy a koncentrációs táborokban éppen ők végeztek ilyen érzéstelenítés nélküli élveboncolásokat a fogva tartottakon.

2002-ben a német alkotmánybíróság, a vallási okokra tekintettel, kivételként kezelve, engedélyezte a sakterolást. Az NPD (Német Nemzeti Demokrata Párt) választási kampányában azóta a sakterolás betiltását hirdeti, föllépve az állat- és természetvédelem mellett, párhuzamosan a többi párttal. Az NPD-nél azonban továbbra is a „vér és föld” ideológia áll magyarázatul, amely a minden nép számára szükségszerű saját életteret hirdeti, keveredés nélkül.

A baloldali állatvédő mozgalom, az „Antispeziesistische Aktion” ( a ’species’ jelentése: faj), szimbólumát átvette a „Nacionálszocialista Akció” csoport, azzal a különbséggel, hogy felcserélte a zászló két színét, ill. más felirattal látta el.
A „Német Állatvédő Mozgalom” elhatárolja magát a neonáci állatvédelemtől. A szervezet azt nyilatkozta, hogy a sakterolás ügyében próbáltak tárgyalni a zsidó és muszlim közösségekkel, s megállapodásra jutottak: a többség számára elfogadható az elektromos érzéstelenítés.
A géntechnológiát is azzal az érvvel utasítják el, hogy az káros a „haza földjére”, egyes termelők, árusítók ezzel az érvvel kínálják biotermékeiket.

Az első természetvédők a XIX. században romantikus-modernellenes gondolatokkal léptek föl, a 3. birodalomban a „népi” ideológiával, 1945 után elsősorban konzervatív egyházi körök tevékenykedtek ezen a területen. A szélsőjobboldaliaknak vannak tehát kapcsolódási pontjaik. Szerintük a bevándorlás akadályozza meg a német nép identitásának kibontakozását, túlnépesedéshez vezet, és elidegeníti az embereket a saját „rögjüktől”.

Belharc? – A fiatal és az idősebb neonacionalisták

Az idősebb neonacionalisták és a szélsőjobboldali NPD párt egy része erős kritikával nyilatkozik az AN megjelenéséről és utcai harcairól. Szerintük ezek a fiatalok csökkentik a szélsőjobboldal népszerűségét a lakosság körében, s csak az állam rájuk gyakorolt erősebb nyomását váltják ki. A két csoport már tettlegesen is összecsapott, egy náci-felvonulás alkalmával. Belháború? Ennek ellenére gyakran lépnek föl együtt.

forrás: http://www.netz-gegen-nazis.de, 2011. november 30. ("CIVIS Online Médiadíj az Integrációért és kulturális sokszínűségért Európában" 2010)
plakátok: http://logr.org/strassenkunst/, 2011. november 28.
 
---
 
Összeállította és fordította Gubicskó Ágnes
[Az idegen nem „a hirtelen támadt ellenség, kinek eltávolítása békét hozhat a közösség számára. Különös módon az idegen, a szokatlan bennünk lakozik: önazonosságunk rejtett arculata, a tér, amely lerombolja otthonunkat, az idő, melyben semmisé válik a jó viszony és a szimpátia. Saját magunkban kell felismernünk, hogy megóvhassuk a gyűlölettől.” Julia Kristeva]


In: 168ÓRA online/ Ger-mania, 2012. január 15.